A Google nem barátja a rákosoknak. Mindent is feldob. Mik a jelei a mellráknak. Hogyan előzhető meg a mellrák. Milyen túlélési statisztikái vannak. Nyilván rákattanok, rákattintok. I.stádium 99%, nem is rossz. II.stádium 85%, ez már nem olyan jó, a 15% kurva sok. Az én 2 cm fölötti daganatom már II.stádiumnak számít, nyirok érintettséggel, ezt is a Google mondta meg. Most, hogy jobban értelmezem a szöveget ezek még mindig csak 5 éves túlélési statisztikák, jesszus. Én nem 5 évet akarok még túlélni, a lányom még csak 8 hónapos, a kisfiam 5 év múlva még mindig csak 10 éves lesz. Becsukom. Muszáj kapaszkodót találni, ez a várakozás felemészt.
Aztán találok egy szuper Facebook csoportot, pihepuha pozitív csapat. Ott is elkezdek olvasgatni. Becsukom gyorsan, ezt mégsem bírom ki. Kemó, sugár, hányinger, műtét, szövettan, hajhullás, hol vannak a legszebb parókák, kiújulás. Már értem az 5 éves statisztikát. Szóval aki egyszer rákos lesz, az örökké az marad, max tünetmentes. Én azt hittem, ez egy igazi szlogen, hogy "Legyőztem a rákot!" Hát a nagy büdös francokat.
Antioxidáns, vitaminok. Illetve ezeket ne! Hogy miért? Mert ez a ráknak nevezett betolakodó valójában te magad vagy, a saját sejtjeid. Ha felerősíted őket vitaminnal, antioxidánssal, a kezelés szart sem ér. Hogy is volt a Csillagainkban a hiba című regényben? A rákkal nem vívsz háborút, ez maximum polgárháború lehet.
Teljes összeomlásban vagyok, a gyerekek miatt persze tartom magam, de rájuk nézek és görcsbe rándul a gyomrom. Mi lesz, ha anya nélkül nőnek fel? Reggelenként úgy ébredek, hogy csak álmodtam, újra és újra arcul csap a valóság.
Aztán szépen lassan, napról napra megszokom az érzést. Rálelek egy roppant hasznos mellrák kiadványra is, ahol megtalálom a szalmaszálamat, mert szalmaszálnak muszáj lenni, olyan nincs, hogy nincs, hogy a kezem üres, az nem lehet.
Szóval azt írják, hogy az orvostudomány évről-évre fejlődik, a statisztikákat tök fölösleges böngészni, meg amúgy is van egy természetes halandóság, rák ide vagy oda. Már most sem ugyanazt jelenti mellrákosnak lenni, mint akár 10 éve. Ha Charlie Sheen AIDS-esen teljes életet élhet, és felteszem továbbra is végigkeféli a teljes Playboy katalógust, akkor nehogy már én essek kétségbe.
Kezdem felszívni magam, és ebben a lelkiállapotban olvasom egy ráktúlélőtől (bár ugye, ez akkor most mit is jelent?), hogy ne te bízz az orvosodban, hogy meggyógyít, hanem bízz magadban, hogy meggyógyulsz és akkor az orvosod is bízni fog benned.
Hát jó, rajtam ne múljon a francba is!
Csak lenne már leletem, hogy haladjunk, mert azért van, ami a csoffadt kis szalmaszálamat megcibálhatja a kezemben: ha van áttét. De azon a hídon majd átmegyünk akkor, ha odaérünk.
