Mellrákkal az élet

Rákom-bákom

Rákom-bákom

Update

2023. október 22. - vikatori

Nem tudom megindokolni ezt a hosszú kihagyást, így utólag sajnálom is. Sok gondolat, érzés nem jön vissza már az elmúlt majdnem egy évből. Mondjuk vannak, amikért nem kár. Például, mikor olyan igazán bömbölve sírtam a konyhakövön, mert kiborultak a szekrényből a műanyag doboztetők. 

7 hónap kemoterápia után március végén megkongattam a Kék Golyó harangját, ezzel lezárult a kemós korszak. Egy dolog ijesztőbb a kemónàl. Ha nem kapod többé. Mintha kirántanák a védőhálót alólad, te pedig ott ülsz egy biciklin, egy kötèlen egyensúlyozol, bottal a kezedben, alattad a nagy büdös semmi és most még örülnöd is kéne ennek. Persze örültem, hogy vége, bár összességében elmondhatom, hogy istenigazából nem viselt meg fizikailag. Végig futottam, jöttem-mentem, sokat sétáltam. Kívánósabb voltam, kemós körökben ismert, hogy ilyenkor elepedünk a junk foodért, folyton mekis kaját, kakaós csigát, corn flakes-t zabáltam volna. De más problémám nem igen volt, a vérképem is rendben volt végig. 

A gyógyszerből 10-et kaptam, 3 hetente, így jött ki a 7 hónap. A primer daganat a mellemből és a nyirokcsomók eltűntek a kezelés hatására, a májon és a tüdőn maradt még az áttétből, de méretbeli csökkenést mutattak. A kemó után gyógyszeres terápiával és hormongátlással mentünk tovább, ez tart jelenleg is. 
Nyár elején volt egy mélypontom, a ct-n ugye még ott voltak az áttétek, kemóból többet nem kaphattam, és úgy éreztem, a daganat helye “mozgolódik”, éledezik. A kemoterápia alatt végig vannak ilyen fura nyilallások, fájdalmak, bizsergés a daganat környékén, de ez a kemó után 3 hónappal ijesztő volt. A kemó biztonságot nyújtott, annak végeztével pedig a folytonos bizonytalanság érzet rohant meg. Végül elmentem ultrahangra, egy napot sem bírtam volna ki még, a következő ct-ig még 6 hét hátravolt.
 
Az orvos nagyon alaposan megvizsgált mindenhol, majd sorra végigment az érintett területeken és mondta, hogy minden tiszta. Sosem felejtem el, azt mondta: Nagyon úgy tűnik, hogy maga meggyógyult! Hazafelé félre kellett állnom az autóval bőgni, kiszakadt belőlem az egész. Az augusztus végi ct aztán ugyanezt az eredményt hozta, a tüdőmön maradt csak egy elhanyagolható folt. A gyógyszeres terápia és a hormongátló ezek szerint teszi a dolgát.

A meggy… kezdetű szót azonban én változatlanul nem használom magamra. Egyrészt korai még, másrészt elkiabálásnak érezném. Áttétes rákkal az élet megtanít az alázatra, hogy sose bízzam el magam a gyógyulással kapcsolatban. 5 év tünetmentesség kell ehhez a szóhoz, ez tehát a cél mostantól. De magamat ismerve talán még akkor sem fogom kimondani.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://rakombakom.blog.hu/api/trackback/id/tr818240755

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Majolie 2023.12.19. 20:36:30

Kedves Vikatori!

Elmondhatatlanul örülök, hogy újra jelentkeztél! Sokszor eszembe jutottál, számos alkalommal látogattam meg a blogot, hátha került fel új bejegyzés. Látva a nem frissülő bejegyzéseket, bevallom, hogy már-már a legrosszabbra gondoltam.
Nagyon örülök ezeknek a pozitív híreknek, sok erőt, kitartást, hitet és persze jó egészséget és boldog életet kívánok neked!

vikatori 2023.12.19. 22:16:33

@Majolie: nagyon köszönöm, hogy leírtad. ❤️
süti beállítások módosítása