Az Onkológiai Intézettel való első randim füstbe ment, a hétvégén már éreztem, hogy beteg leszek, de betudtam az idegállapotomnak. Aztán hétfő reggel határozottan az volt az érzésem, valami nincs rendben, borzasztó torokfájás gyötört, csináltam hát egy covid gyorstesztet, ami pozitív lett. Ahogy a párom mondaná, egy mérés nem mérés, nosza csináltam még egyet, ami szintén kimutatta a vírust. Fájó szívvel lemondtam az időpontomat, szerencsére egy hét múlva már mehetek is, amennyiben lesz negatív tesztem. Addig pedig marad a jól ismert várakozás, ami persze a legrosszabbat teszi az emberrel, mert van ideje agyalni. Addig agyaltam, hogy rájöttem, tök jó, hogy most kaptam el, kemó alatt sokkal nagyobb baj lenne a koronavírust benyelni.

Mondjuk ma a kislányom, H. is belázasodott, de nem tudom, hogy ő is elkapta vajon vagy csak a fogzás viseli meg, most tör át a felső metszőfoga. Így persze nem unatkozunk. Végtagfájdalmak (vajon ez már áttét vagy csak a covid? kérdezi a kisördög a vállamon...), hőemelkedés, köhögés és egy bazi sün a torkomban. 

Tegnap volt az anyatejes táplálás világnapja. Fájó szívvel gondoltam rá, a kisfiamat 2,5 évig szoptattam, lányomat kénytelen voltam idő előtt leválasztani, kemoterápiás kezelés alatt tilos az anyatejes táplálás. A diagnózisom napján elkezdtem csökkenteni a szoptatások számát és kb egy hét alatt sikeresen le is szoktattam, könnyen vette az akadályt szerencsére. Párszor még fejtem, mikor úgy éreztem, feszül a mellem. Tegnap, a covid teszt eredménye után gyorsan megint előkaptam a mellszívót. Tudtátok, hogy az anyatejbe a női test automatikusan kiválaszt ellenanyagot betegség esetén, így védve a babát? Egy csepp sem jött már, amit odaadhattam volna neki. Persze, ha nagyon akarnám, még vissza lehetne hozni, a tej ugyanis 40 nap alatt apad csak el az embereknél, de a hormonos daganatokra, mint amilyen nekem is van, mind a terhesség, mind a szoptatás rossz hatással van, így elengedtem ezt. Ha ez az ára, hogy meggyógyuljak, legyen.

Úgyhogy a héten karantén és "pihenés" betegen, két gyerekkel, egy kutyával, nagyszülői segítség nélkül. De legalább a párom még szabin van és itt a kert. Itt az önarcképem erről a hétről: