Bő két hónap után újra billentyűzetet ragadtam. Sok minden történt azóta. Belecsaptunk a kemóba, ma csorgott le a harmadik adag, szépen haladunk. 

A csendszünet oka lelki volt, besokalltam a ráktól. A Pet-Ct eredménye küldött padlóra, amiben az áll, hogy a májban és a tüdőben valószínűsíthetően áttét van. Ez akkor lehet biztos, ha mintát vennének belőle, de természetesen felesleges. Ha nem az, akkor ciszta a májban, a tüdőben meg covid maradvány, ha az, akkor a kemótól úgyis kinyíródik remélhetőleg. Mivel tünetem változatlanul nincs, úgy érzem, elengedtem a dolgot. Mondjuk beletellett vagy másfél hónapba...

A kemoterápiát vártam is, meg nem is. Vártam, hogy végre történjen valami, ne nőjenek tovább a csomók itt is, ott is. A végére a hónaljamban is vagy 3 centis volt, a mellemben lévő szinte már látható volt lenézve. Így nagy kő gördült le rólam, mikor végre elkezdtük. És persze rettegtem a mellékhatásaitól, mikor cuki Zsuzsinővér bekötötte, elbőgtem magam. (Mondtam már, hogy csupa cukker nővérrel hoz össze a sors itt a Kék Golyóban?) Mindenki látott már több filmet, olvasott beszámolókat a rettegett kemóról, amitől "fosikhányik" mindenki, csontsoványan és kopaszon szédeleg vagy fekszik naphosszat. Ebből rám eddig (lekopogom), a kopasz mondható el. A hajam az első és második kezelés között hullott ki, egyébként 3 hetente kapom a koktélt. Némi emelygés volt az első után 3 nappal, egyszer hánytam is, meg fura dolgokat kívántam. Tisztára, mint terhesen. :) De ez lement 2 nap alatt, azóta sem volt semmi bajom, a második még ennyire sem viselt meg. Most kíváncsian várom a harmadik hatását. Pár nap és kiderül. 

Ma reggel a doki megvizsgált, tapintásra is jelentősen csökkent a mellemben lévő primer daganat, a hónaljamban lévők nem tapinthatók, eltűntek! :D

A kemók között igyekszem pihenni, anyum tehermentesít a 11 hós kislányomtól sokszor, a kisfiam is rendszeresen ott alszik náluk. Eszem, amit kívánok a kemó után közvetlenül és az azt követő pár napban. Állandóan fehér vajas zsömlét ennék savanyú uborkával. Ilyenkor a szigorúan egészséges vonalat picit elengedem, amúgy igyekszem visszatérni a normál étkezésembe kevés szénhidráttal, sok zöldséggel, gyümölccsel, soványabb húsok, tejtermékek. Ami viszont visszatér, mint a testem igénye, az az időszakos böjt, azt hiszem, belevágok 14/10  felosztásban, tehát 14 órán át nem eszem. A reggelit nem szoktam kívánni, párszor engedtem a testemnek és megvártam, míg éhes leszek, nagyon jól esett az üres gyomor érzés. 

A mozgás nem marad el, rendszeresen futok, ugyan kisebb távokat, max. 5 kilométert, nem is túl gyors tempóban. Borzasztó sokat segít mentálisan, kiengedi az ember a gőzt. A jógát sem hanyagolom el.

A Simonton-csoport (onkopszichológiai online segítő beszélgetés) is megy, sőt, az első kör már be is fejeződött, A., a pszichológus egy angyal. Voltam 2 csoporttárssal egy "rákos" életmód táborban is két napot, szuper a sorstársakkal kapcsolódni.

Dióhéjban ennyi, sok gondolat és téma kavarog bennem, igyekszem leírni őket és nem eltűnni most

Érzem a csít.